Társasozni ma őrülten menő. Sorra nyílnak az olyan pubok, bárok, cafék (nevezzük őket bárhogy), ahol lehet, sőt kötelező a sörözés/kávézás mellett játszani is - mert hogy kifejezetten ezért nyíltak meg. Ezeken a helyeken vannak játékok, amiket csak le kell venni a polcról, de sok helyen lehet vinni sajátot is. Aztán ott vannak a társasjátékboltok, ahol játszani is lehet, ki lehet próbálni a játékokat megvásárlás előtt, de ahova szintén lehet saját játékot vinni. És ne feledkezzünk meg a különféle egyesületek, közösségi házak vagy magánemberek által szervezett klubnapokról se, ahova egyenesen kötelező saját játékot vinni. Játszani tehát rengeteg helyen lehet. De kivel? A kérdés jogos, mert a rengeteg társasjátékot népszerűsítő cikk, blog, videó hatására nagyon sokan szeretnének játszani, de ugyanakkor sokan egyedül vannak ezzel az érzéssel, mert a családjukban, baráti társaságukban nem osztják ebbéli lelkesedésüket.

Tehát mit tegyél, ha egyedül vagy, és nincs kivel játszanod? Hát menj el a fentebb felsorolt helyek valamelyikére! Hát ez nem olyan könnyű - mondják sokan, mert egyedül elmenni snassz, ciki, kínos, félelmet keltő, főleg, ha a Monopolyn kívül még nem játszottunk mást. Amikor pl. a Facebookon lelkesen ajánlani szoktam idegeneknek a társasjátékozást, mint olcsó szórakozási lehetőséget, akkor nagyon sokan megkeresnek azzal - többen privát üzenetben is - hogy de hát hogyan lehet egyedül elmenni egy klubba? Nem fogják őt ott megenni az emberevő óriások? :)

Így hát összeszedtem, mit kell tudni a társasjáték-klubba járásról, hogy már az első alkalommal se érezd magad kínosan. Lássuk hát a felmerülő kérdéseket.

Ezt a játékot játszottam eddig a legtöbbször azért, mert az egyik társasjátékklubban, ahova rendszeresen járok, ezt szokták azok játszani, akik elsőként érnek oda, addig, amíg a többiek meg nem érkeznek, és el nem döntjük, hogy mit játszunk. Egyszóval, ez egy időkitöltő (filler) játék. Egyébként hölgy tervezte, már csak ezért is érdemes a figyelemre, mert sok szakmához hasonlóan a társasjáték-tervezők között is alulreprezentáltak a nők.

A játék dominó-jellegű. A köveken 6 különféle szimbólum van (négyzet, rombusz, kör, 4 ágú csillag, sokágú csillag, virág), 6 féle színben (piros, citromsárga, kék, zöld, lila és narancssárga).

Ez a játék jó úton halad afelé, hogy hosszú időre bebetonozza magát a TOP10-es listámba. A társasjátékoknak sokféle fajtája van. Vannak rövidebbek, hosszabbak, absztraktok és teljesen tematikusak, stratégiaiak és könnyedebbek. A Cacao több kategóriába is jól beleillik, így például a hossza mindössze 25-30 perc vagy még kevesebb, így egyrészt tökéletes időkitöltő (filler) játék két hosszabb parti között, vagy bevezető/levezető játék hosszabb játékok előtt/után. Ugyanakkor gondolkodós, bizonyos szintű koncentrálást is igényel, mert figyelni kell a többi játékos lépését is. Mi több, az, hogy én hogyan lépek, erősen függ az előttem lévő játékosok lépéseitől is, és így akár még konfrontációra is lehetősége van annak, aki egy játékban azt szereti. Mindezekhez bónuszként hozzátevődik, hogy a szabályok nagyon egyszerűek, a grafikája, designja pedig igazán szép. Könnyedsége miatt családi játéknak és kezdő társasjáték-fanatikusoknak is kiváló, illetve haladó társasjáték-fanatikusoknak (gémerenek) időkitöltő játékként ajánlhatom.

Akik újak a társasjátékozás világában, azt hihetik, hogy társasjátékot csak külföldön fejlesztenek, de ez természetesen nem igaz. Magyar tervezők is vannak, a Sárkánytojást például Hegedűs Csaba szerzette. A Sárkánytojás az "egyszerű, mint a faék" típusú játékok sorába tartozik - első blikkre. De ez csak a látszat, ne dőlj be neki! A szabályok valóban egyszerűek: a játék előkészítésénél a számokat tartalmazó lapkákat véletlenszerűen kell letenni egy 7x7-es "rácsba". Az egyetlen S betűt mutató lapka helyére berakjuk a fából készült jelölőt (a "sárkánytojást"), és kezdődhet is a játék!

Lehet-e társasjátékozás közben foltot varrni? Lehetni lehet, de minek...

Amennyire vártam, hogy végre játszhassam ezt a játékot, annyira csalódtam is benne. Erőltetettnek tűnik a játékra ráhúzott tematika, a patchwork, vagyis foltvarrás, tekintve, hogy az egész játék a Tetrisre emlékeztetett, tehát ennyi erővel a Tetrisre is rá lehetne fogni, hogy foltvarrásról szól. :)

De haladjunk sorjában. A tavalyi év egyik utoljára játszott játéka volt a Patchwork, szilveszter napján játszottam egy nem túl társasjátékozós barátnőmmel, aki maga is varrónő, és én is szoktam kézimunkázni, tehát a tű egyikőnktől sem áll távol. Talán ezért is gondoltam azt, hogy a Patchworköt mindketten szeretni fogjuk.

Még csak egyszer játszottam Cartagenát - és azonnal elvarázsolt! Egy már réginek számító, 2000-ben kiadott játékról van szó, így a designja meglehetősen egyszerű, ugyanakkor ez a puritán egyszerűség nagyon jól illik a témához: Cartagena erődjéből kell egy alagúton át megszöktetnünk 7 emberünket. Az ilyen erődből kivezető alagutak nem arról híresek, hogy ragyognának a tisztaságtól, vagy hogy csillivilli külsejükkel hirdetnék a menőségüket. A szinte már koszosnak ható kartonpapírra nyomtatott moduláris tábla jól visszaadja a menekülőút hangulatát.

A társasjátékozás reneszánszát éli. Egyre menőbb társasozni, minden magára valamit is adó felnőtt játszik. :) A legegyszerűbb persze otthon, a családdal játszani. Ehhez azonban sok pénz kell, mert a játékok száma a végtelenhez közelít, borzasztóan nehéz közülük választani, hogy mit vegyünk meg és persze az áruk sem olcsó. Ezt a problémát, valamint azt, ha család híján nincs kivel játszani, hidalják át a klubok és egyéb helyek, amikből egyre több nyílik Budapest szerte, és akadnak már vidéken is. Mivel budapesti vagyok, az itteni társasjátékos-életről tudok beszámolni.

Tavaly áprilisban kezdtem társasjátékozni, véletlenül. Azelőtt én is csak a Gazdálkodj okosant, a Lóversenyt, a Police07-et ismertem, és kb. 10 éve játszottam 2-3 parti Rizikót. Azóta megtanultam, hogy ezek a játékok, beleértve a Rizikót is, mára véglegesen elavultnak számítanak, jobb körökben már a nevüket sem ejtik ki.

Az első "modern" játék, amit játszottam, a Tikal volt. Már nem emlékszem a szabályokra, se arra, hogy hányadik lettem, de emlékszem, hogy borzasztóan csodálkoztam, hogy nincs táblája, hanem úgy kell összerakni hatszögű elemekből. Emlékszem, arra gondoltam, hogy na, nekem is egy ilyen bizarr játékkal kell kezdenem... ha tudtam volna...!

Ugyanaznap még játszottunk Dobble-t, ami belopta magát a szívembe, mert egy olyan partit játszottunk, olyan játékostársakkal, amiben dőltünk a nevetéstől, és én nagyon szeretek nevetni. Bevezettek a Set játék rejtelmeibe is, de ez a játék nem tetszett.

Tulajdonképpen valahol csoda, hogy 2 negatív és 1 pozitív játékélmény után én még hajlandó voltam újra játszani. Azt hiszem, ez igazából a társaságnak volt köszönhető. Így hát továbbjátszottam, és főleg ősztől már magamat is a társasjátékos-társadalom egyre oszloposabb tagjának tartom. Máig összesen 48 különféle játékot játszottam, összesen kb. 60-65 partin. Ez a szám soknak tűnhet, de ha belegondolunk, hogy egy-egy játékklubban akár 200 féle játék, a Board Game Caféban 600 féle játék áll rendelkezésre, és ez még mindig csak töredéke annak, amit a BoardGameGeek.com adatbázisa tárol, akkor elmondhatjuk, hogy van még látni, tanulni, szeretni és gyűlölni.

Itt az ideje új blogot indítani a már meglévő kettő (7 veszteség és Csak egyszerűen!) mellé. Ennek az az oka, hogy csodálatos új hobbit ismertem meg, aminek máris sok új barátot és kellemesen eltöltött sok-sok órát köszönhetek, és remélem, ez a jövőben is így lesz. Ennek az új hobbinak a neve pedig: TÁRSASJÁTÉK.

Mert elvan a gyerek, ha játszik!