Társasozni ma őrülten menő. Sorra nyílnak az olyan pubok, bárok, cafék (nevezzük őket bárhogy), ahol lehet, sőt kötelező a sörözés/kávézás mellett játszani is - mert hogy kifejezetten ezért nyíltak meg. Ezeken a helyeken vannak játékok, amiket csak le kell venni a polcról, de sok helyen lehet vinni sajátot is. Aztán ott vannak a társasjátékboltok, ahol játszani is lehet, ki lehet próbálni a játékokat megvásárlás előtt, de ahova szintén lehet saját játékot vinni. És ne feledkezzünk meg a különféle egyesületek, közösségi házak vagy magánemberek által szervezett klubnapokról se, ahova egyenesen kötelező saját játékot vinni. Játszani tehát rengeteg helyen lehet. De kivel? A kérdés jogos, mert a rengeteg társasjátékot népszerűsítő cikk, blog, videó hatására nagyon sokan szeretnének játszani, de ugyanakkor sokan egyedül vannak ezzel az érzéssel, mert a családjukban, baráti társaságukban nem osztják ebbéli lelkesedésüket.

Tehát mit tegyél, ha egyedül vagy, és nincs kivel játszanod? Hát menj el a fentebb felsorolt helyek valamelyikére! Hát ez nem olyan könnyű - mondják sokan, mert egyedül elmenni snassz, ciki, kínos, félelmet keltő, főleg, ha a Monopolyn kívül még nem játszottunk mást. Amikor pl. a Facebookon lelkesen ajánlani szoktam idegeneknek a társasjátékozást, mint olcsó szórakozási lehetőséget, akkor nagyon sokan megkeresnek azzal - többen privát üzenetben is - hogy de hát hogyan lehet egyedül elmenni egy klubba? Nem fogják őt ott megenni az emberevő óriások? :)

Így hát összeszedtem, mit kell tudni a társasjáték-klubba járásról, hogy már az első alkalommal se érezd magad kínosan. Lássuk hát a felmerülő kérdéseket.

1. Szabad egyedül elmenni egy ilyen klubba? Nem néznek ki?

Miért néznének ki? Oda mindenki játszani megy. Sőt, meglepő dolgot mondok: az emberek 99%-a egyedül megy játékklubba. Az elmúlt egy évben, mióta én is rendszeresen járok, egy kezemen meg tudnám számolni, hányan jöttek a párjukkal. Ez nem azt jelenti, hogy társasozni csak szinglik járnak, hanem azt, hogy az illető párjának nem szívügye a társasozás vagy éppen akkor nem ér rá (pl. valakinek a gyerekre is vigyázni kell). Még az is ritka, ha valaki a haverjával, barátnőjével jön. (Ezek alól persze kivételek azok, akik páran összeállnak, hogy most jól elmennek társasozni egy pubba. De ők nyilván egy másik kategória, őhozzájuk egy idegen nem fog tudni beülni játszani).

2. Nem vagyok én ehhez már túl öreg? Elmúltam 30...

Viccelsz? Az én kedvenc klubjaimban az átlagéletkor olyan 35-40 között lehet, sőt vannak klubok, ahol kicsit fölötte. Járnak nyugdíjas korú emberek is és huszonévesek is. Mindenki, aki szeret játszani. Vannak olyan "klubok", pl. a hétfő esti Müszi Játszóház, ahol jobbára inkább egyetemisták vannak, de még ott is el lehet vegyülni idősebbeknek - legalábbis én még eddig egyszer sem buktam le. :)

2. Oké, odamegyek egyedül. De mit kell ott csinálni?

Először is, nem árt köszönni. :) Általában tegeződés megy az ilyen helyeken, tehát lehet rögtön egy lendületes sziasztokkal kezdeni, de ha konzervatív vagy, akkor köszönj jó napottal, aztán úgyis megkérnek, hogy inkább tegeződjetek. A bemutatkozást se felejtsd el! :) A klubokban általában szokott lenni játékmester (játékboltban, pubban, kávézóban fordulj a személyzethez). Az ő dolga, hogy törődjön az újakkal (a régiek feltalálják magukat), oda fog menni hozzád, megkérdezi ki vagy, mit szeretsz játszani, mennyi időre jöttél, jártál-e már ott, stb. Aztán kialakulnak a csapatok, és téged is "beosztanak" valahova. Akkor szépen leülsz és játszol. :)

3. Mit szoktak játszani a klubokban?

Társasjátékot. :) Arra készülj fel, legalább lelkileg, hogy nem gyerekjátékokról van szó, és a régi klasszikusok (Monopoly, Gazdálkodj okosan, Cluedo, Police07, Jenga, Scrabble, Activity stb.) nem kerülnek elő, sőt az olyan játékok sem, mint sakk, malom, go, mahjong. A Catan telepesei és a Carcassonne esetleg, de inkább az ezeknél is újabb játékok a menők. A legmenőbbek persze mindig a legeslegújabb játékok.

4. De én ezeket nem ismerem!

Én sem ismertem. :) A klubok azért is vannak, hogy megtanítsák őket. Ritka az olyan parti (főleg 4-5 személyes játékoknál), ahol minden résztvevő ismeri a játékszabályt. A társasjátékfüggők (mert ilyenek is vannak), pedig olyan iszonyatosan sok játékkal játszanak, hogy ők sem veszik zokon, ha egy-egy régebben (értsd: 2 héttel azelőtt) játszott játéknak a szabályát átismétlik. Jó ha tudod, évente több száz új társasjáték jelenik meg, nincs élő ember, aki minden játékot ismerne.

5. Mennyire bonyolultak ezek a játékok?

Jó kérdés, mert kinek mi a bonyolult, ugyebár. A játékmester fel fogja mérni, milyen a játéktudásod, és ha azt hallja tőled, hogy eddig csak Gazdálkodj okosant játszottál, akkor jó eséllyel nem fog rögtön leültetni egy Castles of Burgundy-hoz vagy Terra Mysticához, keres inkább egy olyan csapatot, ahol valami "egyszerűbbet" játszanak. Ezek lehetnek Ticket to Ride, Cacao, Santiago de Cuba és hasonló játékok. Azonban ezek is ún. stratégiai, "optimalizálós", fél-egy-1,5 órás játékok, jó ha odafigyelsz a szabálymagyarázatra. :) Aztán ha ezeket már tudod, jöhetnek a bonyolultabb, akár 3-4 órás játékok is. Ezeknél a szabálymagyarázat önmagában lehet akár 45 perc-1 óra!

Még egy jó tanács: mielőtt leülnél egy játékhoz, mindig kérdezd meg, mennyire nyelvfüggő. Ez azt jelenti, hogy vannak játékok, amik angol/német/egyéb nyelvűek. Nem csak a játékszabály (amihez alapesetben hozzá sem kell nyúlnod), hanem a játéktáblán, a lapkákon, kártyákon lehet idegen nyelvű szöveg, vagy csak pár szó, amit érteni kell. Nem baj, ha nem érted (én is csak angolul tudok, de azért játszottam már német nyelvű játékkal is), ha a játék tulajdonosa vagy valaki a csapatból vállalja, hogy mindig fordít. Esetleg te is vállalhatod ugyanezt másoknak - segít a beilleszkedésben. De csak akkor vállald, ha tényleg érted, hogy mi van odaírva.

6. Mit csináljak, ha nem tetszik a játék?

Játszd végig! Ritka nagy udvariatlanságnak számít a parti közepén felállni és távozni. Ha így teszel, biztos lehetsz benne, hogy abból a társaságból többet senki nem ül le veled játszani, ugyanis senki nem szereti, ha elrontják a szórakozását. Egy 2-3 órás parti felénél felállni és így romba dönteni a többi játékos addig felépített stratégiáját, maga a társasjátékos öngyilkosság. :) Ha kezdő vagy, esetleg egyszer elnézik, de ha rendszert csinálsz belőle, akkor ki is fognak nézni abból a klubból. Egy alkalmat minden játékkal ki lehet bírni (én pl. utálom a Dixitet, mégis, ha olyan a társaság kedve és csak én lógnék ki, akkor inkább leülök játszani), legközelebb pedig már őszintén bevallhatod, hogy te azzal a játékkal inkább nem akarsz játszani. De ne legyél túl válogatós, mert akkor minden játékról lemaradsz.

Ugyanígy nem illik azon hisztizni, hogy nem te nyertél. Ezek a klubok felnőtteknek szólnak, és nem ovisoknak. :) Csalni pedig tilos, ugye, ezt mondanom sem kell?

7. Mit csináljak, ha nem tetszenek a játékpartnerek?

Játszd végig! Ha maga a klub közönsége nem tetszett, többet nem mész oda, ha csak 1-1 ember, akkor vele legközelebb nem ülsz le. Eddig, az elmúlt 1 év alatt, összesen két olyan emberrel találkoztam, akivel soha többet nem akarok együtt játszani, és hidd el, hogy elég sok emberrel játszottam már.

8. Jó, elmegyek egyedül, de miről beszélgessek ott az emberekkel? Gondolom, nem csak kukán ülünk a játék fölött...

Nem bizony. Az alaptéma persze az éppen játszott játék, és a társasjáték általában. Ezen kívül szinte bármiről lehet beszélgetni, amiről általában beszélgetnél. Én azt tapasztaltam, hogy nem illik, vagy csak nem szokás rögtön lerohanni az embereket olyan kérdésekkel, amik a magánéletére, foglalkozására kérdeznek rá. Van olyan játékostársam, akivel már több mint fél éve hetente együtt játszok, mégsem tudom, miből él. De olyan is van, akinek ugyanennyi együtt játszott idő után is csak a keresztnevét tudom. (Sokan csak a keresztnevükkel mutatkoznak be, ezen nem kell megsértődni.) Igaz, olyanok is vannak, akiknek azóta már a lakásán is jártam, akikkel már a Facebookon is ismerősök vagyunk, telefonszámot cseréltünk, és többé-kevésbé megosztjuk ügyes-bajos dolgainkat is. Tehát itt is érvényes a fokozatosság elve. Mivel nem tudhatod, hogy a következő klubnapon ott lesz-e az illető, vagy hogy valaha találkozni fogtok-e még, nem érdemes kitárulkozni, de azt sem szabad várni, hogy neked kitárulkozzanak. És mielőtt elfelejteném, tudok olyan párokról, akik ilyen klubokban jöttek össze, szóval azért ismerkedésre is jó terep ez... :)

Azt viszont ne felejtsd el, hogy alapvetően játszani megy oda mindenki, nem csacsogni. Vannak játékosok, akik a tábla fölött igénylik a csöndet, mert csak úgy tudnak koncentrálni. És van aki nem szereti (például én :) , ha valaki annyit beszél, hogy külön rá kell szólni, hogy ő jön. A játék közben pedig végképp nem illik a telefonod nyomkodni, kivéve, ha a szabályra keresel rá, és nem illik hosszú percekre visszavonulni telefonálni, és megakasztani a játék menetét.

9. Mi van akkor, ha én viszek játékot és szeretnék azzal játszani?

Az attól függ, milyen játékot viszel. A fentebb említett régi klasszikusokra kevés esélyed van, hogy találsz partnert. De ha valami menő új játékod van, akkor csak a rábeszélőképességeden múlik. Dobd be, hogy mi van nálad, és lehet, hogy rögtön lesz jelentkező. (Te is nyugodtan azonnal emeld fel a kezed, és jelezd, ha tetszik az a játék, amivel valaki más szeretne játszani. Sőt, ez a rámenősség ajánlott is, mert egyes játékokra hamar elfogynak a helyek.) Ha viszel játékot, akkor viszont azt is vállalnod kell, hogy te magyarázod a játékszabályt. Ez alól nem nagyon van kibúvó. Igyekezz érthetően, példákkal, és amennyire csak lehet, röviden magyarázni. Azonban készülj fel arra is, hogy a kedvenc magaddal vitt játékodra mégsem lesz jelentkező. Ekkor egyet nem tehetsz: nem sértődhetsz meg. Amit tehetsz: leülsz valami mást játszani, és amikor vége a partinak, akkor újra beveted magad a saját játékod érdekében. Esetleg elkezdesz toborozni embereket a következő klubnapra a játékodhoz.

Mi történhet még a játékoddal? Hát történhet vele valami? Igen, történhet, mégpedig az, hogy más csapatok elkérik. A klubok ugyanis úgy működnek, hogy az emberek hozzák a játékokat (van, aki 4-5-öt is hoz, vagy még többet), és azok mind közszemlére vannak téve, szabadon lehet közülük válogatni. Ne lepődj meg tehát, ha te békésen játszol, és egyszer csak azt látod, hogy a melletted lévő szatyrodban valaki elkezdi böngészni a parlagon heverő játékaidat, aztán elkéri valamelyiket. Illik odaadni, ha csak nincs lebeszélve egy parti, vagy nem tudsz addig maradni, amíg ők játszanak vele. Szóval a klubnapra elvitt játék a klub idejére bizony közkincs. Ha ezt nem szeretnéd, mert félted a játékod, akkor inkább ne vidd oda. Tapasztalatból mondom, nem szokott bajuk esni.

10. Szabad-e kibicelni?

Kötelező. Ha később érsz oda, és már folynak a partik, akkor nem is tudsz mást csinálni, mint kibicelni, amíg fel nem szabadul egy csapat, de miközben játszunk, akkor is néha fel szoktunk állni, megmozgatni magunkat és körbejárunk. Csak arra vigyázz, ne adj kéretlen tanácsokat.

11. Szabad-e enni játék közben?

Erről megoszlanak a vélemények. Általában két parti között szoktunk enni (szendvics, pizza stb.) Parti közben jöhet csoki, chips, de MINDIG töröld meg a kezed, mielőtt újra a játékhoz nyúlsz. Egyes játéktulajdonosok megkérnek, hogy ne egyél a játék közben. Ez érthető, mert a társasjátékok nagyon drágák. Ha tönkreteszed, ki kell fizetned, és akár többtízezer forintod is bánhatja, ráadásul játéktönkretevős hírneved lesz! A magaddal vitt rágcsából illik megkínálni a veled egy asztalnál játszókat.

12. Mennyibe kerül a részvétel egy klubnapon?

Attól függ. A MATE klubnapjai ingyenesek. Vannak klubok, ahova 200-250 a belépő. Társasjátékboltban is ingyen lehet játszani (még). Pubban, bárban, kávézóban 400-800 ft a belépő + fogyasztás. Nem minden klubban van büfé, érdemes előre érdeklődni, és a biztonság kedvéért vinni szendvicset. :)

Hát dióhéjban ennyi. Ha van még kérdésed, vagy szerinted valami nem úgy van, ahogy én leírtam, akkor kommentben jelezd!