Tavaly áprilisban kezdtem társasjátékozni, véletlenül. Azelőtt én is csak a Gazdálkodj okosant, a Lóversenyt, a Police07-et ismertem, és kb. 10 éve játszottam 2-3 parti Rizikót. Azóta megtanultam, hogy ezek a játékok, beleértve a Rizikót is, mára véglegesen elavultnak számítanak, jobb körökben már a nevüket sem ejtik ki.

Az első "modern" játék, amit játszottam, a Tikal volt. Már nem emlékszem a szabályokra, se arra, hogy hányadik lettem, de emlékszem, hogy borzasztóan csodálkoztam, hogy nincs táblája, hanem úgy kell összerakni hatszögű elemekből. Emlékszem, arra gondoltam, hogy na, nekem is egy ilyen bizarr játékkal kell kezdenem... ha tudtam volna...!

Ugyanaznap még játszottunk Dobble-t, ami belopta magát a szívembe, mert egy olyan partit játszottunk, olyan játékostársakkal, amiben dőltünk a nevetéstől, és én nagyon szeretek nevetni. Bevezettek a Set játék rejtelmeibe is, de ez a játék nem tetszett.

Tulajdonképpen valahol csoda, hogy 2 negatív és 1 pozitív játékélmény után én még hajlandó voltam újra játszani. Azt hiszem, ez igazából a társaságnak volt köszönhető. Így hát továbbjátszottam, és főleg ősztől már magamat is a társasjátékos-társadalom egyre oszloposabb tagjának tartom. Máig összesen 48 különféle játékot játszottam, összesen kb. 60-65 partin. Ez a szám soknak tűnhet, de ha belegondolunk, hogy egy-egy játékklubban akár 200 féle játék, a Board Game Caféban 600 féle játék áll rendelkezésre, és ez még mindig csak töredéke annak, amit a BoardGameGeek.com adatbázisa tárol, akkor elmondhatjuk, hogy van még látni, tanulni, szeretni és gyűlölni.